Ismét mesevasárnap, ismét egy mese a Balaton partjáról. Ezúttal a hársfavíz titkaiba avatlak be benneteket. A hársfavíz szépítőszerként Sió legendájában is szerepel. De Azúrka, a dankasirály előtt sem ismeretlen már…
Azúrka gumimatraca lágyan ringatózott a türkizkék vízen. A naplementében delfinek ugráltak, a part felől pálmafák susogása hallatszódott. Azúrka elégedetten szürcsölt a kókuszdiójában levő szardíniaturmixból, és lassan álomba ringatták a hullámok.
Egyszer csak arra ébredt, hogy egy kalóz felhúzza a jobb szemhéját:
– Azúrka!
Majd egy másik a bal szemhéját:
– Ébresztő!
Eltelt pár másodperc, mire Azúrka magához tért, és rájött, hogy nem a Karib-tengeren ringatózik a gumimatraca, hanem a Balatonon a vitorlás, ahol ebéd után aludt. És nem kalózok ébresztgetik, hanem régi barátai, Cikk és Cakk, a két kis vízicickány.
– Gyere, Sió beszélni akar veled – mondta Cikk.
– Segítened kell neki – tette hozzá Cakk.
– Újabb küldetés – kacsintotta Cikk.
– Persze szupertitkos – mondta Cakk.
Cikk és Cakk közben megállás nélkül cikázott jobbra és balra, Azúrka csak kapkodta a fejét.
– Szupertitkos küldetés? – kérdezte végül – Jól hangzik! Hol van most Sió?
– A siófoki rózsakertben.
– Indulok is! Találkozzunk ott! – mondta Azúrka, és már repült is.
A siófoki rózsakert a Balaton partján volt, ezért nagyon hamar odaért. Sió, a Balaton tündére a rózsabokrok között sétálgatott, oda-odahajolt egy-egy virághoz, megnézte közelről, megszagolgatta. Nagyon megörült, amikor megpillantotta Azúrkát.
– Köszönöm, hogy eljöttél! Tudnál nekem segíteni?
– Persze, azért jöttem – felelte Azúrka.
– Hársfavízre lenne szükségem. Nagyon sürgősen! Viszont a rózsakertet nem hagyhatom itt!
– Mi a manó az a hársfavíz? – kérdezte Azúrka csodálkozva.
– Nem hallottál még a hársfavízről? – hökkent meg Sió – És az én régi történetemről sem?
Azúrka megcsóválta a fejét. Ebben a pillanatban futott be Cikk és Cakk. Bár minden bizonnyal végigszaladták az utat, cseppet sem tűntek fáradtnak. És pont meghallották Sió utolsó szavait.
– Mese következik! Sió mesélni fog! – ujjongtak és vidáman körbeugrándozták a tündért.
– Nem olyan vidám történet ez… Nem voltam én mindig ilyen: régen sokat gonoszkodtam – Sió szégyenkezve hajtotta le fejét, arcán egy könnycsepp gördült lassan le. – És aztán Kamor, a bakonyi varázsló küldött egy tégely hársfavizet. A hársfavíznek varázslatos hatása van: a szőke haj arannyá változik, az arc bőre csak úgy ragyog. Állítólag ránctalanító hatása is van. Beszéltem egyszer egy vasorrú bábával, azt mondta, abba kellett hagynia, mert kisimult az arca, és nem volt elég ijesztő. Csakhogy Kamor hársafavize el volt átkozva. És a hajam nem arannyá változott, hanem kígyóvá!
Sió az emlékektől megborzongott.
– El tudod képzelni, milyen az, ha az ember fején egy csomó kígyó tekereg? Meglehetősen kényelmetlen. Nem lehet őket megfésülni. Próbáltam őket befonni. Próbáltál már viperákat befonni? – de választ sem várva folytatta – Hát ne is próbáld meg! Teljesen fölösleges – legyintett Sió. – De aztán jött egy szerelmespár, Helka és Kelén, akik feloldották az átkot. És ezzel megtanítottak a jóságra – a tündér elmerengett. – Na, de miért is mondtam el ezt neked? – Sió felnézett. Annyira elmerült az emlékeiben, hogy hirtelen nem is tudta, mit akart mondani.
– A hársfavíz… – szaladt fel Cikk a jobb vállára.
– A Nemzetközi Varázsrózsaverseny – Cakk a bal vállára futott fel.
– Az ám, a Varázsrózsaverseny! Szóval meghirdették a IV. Nemzetközi Varázsrózsaversenyt. És meg szeretném nyerni. Nézd ezt a rózsát! – egy gyönyörű sárga rózsára mutatott – Ezt fogom elvarázsolni.
– És mit varázsolsz rajta?
– Sokat gondolkodtam rajta. Tavaly egy olyan rózsa nyert, ami az illatával meggyógyította a náthát. Tavalyelőtt olyan, hogy ha hozzáérintették egy közönséges ruhához, az csipkecsodává változott.
– És a tied mit fog tudni?
– Gondoltam rá, hogy ha az éjjeliszekrényre rakja valaki, garantáltan a legszebb álmát hozza az embernek. Vagy olyanra, hogy ha hozzáérintjük egy páratlan zoknihoz, megmutassa az utat a párjához. De végül úgy döntöttem, hogy ha valaki egy éjszakára a nyelve alá teszi egy szirmát, akkor másnap végig tud menni a balatoni aranyhídon. Tudjátok, a balatoni aranyhidat a lemenő nap festi a vízre, és csak tündérek tudnak sétálni rajta.
– Fúúú, ez nagyon tuti! – lelkendezett Azúrka és a cickányok – És mi kell ehhez a varázsfőzethez?
– Kell hozzá a hársfavíz, aranyalma a héjával lereszelve, porított halpikkely, mindez a Balaton vizében megfőzve – Sió ekkor Azúrkához fordult és egy kagylós nyakláncot nyújtott át neki – Tudnál akkor hozni nekem egy kis hársfavizet ebbe a kagylóba? A Töreki Tanösvénynél van egy nagy hársfa. Onnan kéne hozni. De csak óvatosan! Mert van ott egy héjafészek.
Azúrka gyors szárnycsapásokkal repült a Töreki Tanösvényen a nagy hársfához, és örömmel látta, hogy a héjafészek üres, de azért lassan, óvatosan közeledett. Egyszer csak valaki leteperte, és azon vette észre magát, hogy négy erős karom szorítja lábát, csőrét.
– Hopp, ez megvan – mondta elégedetten egy kócos héjafióka.
– Nagyon fincsinek néz ki – nyalta meg csőrét egy másik.
– Anya büszke lesz ránk – mondta az első.
Azúrka moccanni sem tudott az karmok szorításában. Még a csőrét sem tudta kinyitni.
Pár perc múlva nagy szárnysuhogással leszállt a fészekre egy felnőtt héja.
– Anya, anya, idenézz! Mit fogtunk! Egy sirály! – büszkélkedett a két fióka.
– Hmmm, nagyon ügyesek vagyok – dicsérte meg őket az anyahéja. – Bár nem nagyon szeretem a sirályt. Eléggé halíze van. Jobban szeretem a pocokízt. Meg a cickányt… De várjatok csak! Mi van a nyakában? Hiszen ez Sió kagylója! Honnan szerezted? Beszélj!
– Mmmmm – nyögte Azúrka, akinek csőrét továbbra is erősen szorították.
– Hagyjátok szabadon a csőrét! – szólt rá az egyik fiókára az anyja
– Sió küldötte vagyok – mondta végül Azúrka, miután végre tudott beszélni – Hársfavízért jöttem.
– Eresszétek szabadon – mondta a héjamama. – Sió küldöttét nem ehetjük meg! Ma mást vacsorázunk…
A két fióka szomorúan engedelmeskedett. Azúrka kinyújtóztatta elzsibbadt szárnyait.
– Köszönöm, hogy elengedtetek!
– Mihez kell a hársfavíz? – kérdezte az anyahéja.
– Sió varázsfőzetéhez, amivel el fog bűvölni egy rózsát a IV. Nemzetközi Varázsrózsaversenyen.
– Varázsfőzet? – csillant fel a szeme a két fiókának – És mik kellenek egy varázsfőzethez?
– Kell bele aranyalma meg a héja reszelve…
– Héja reszelve??! – hökkent meg a két fióka
– Hát persze, hiszen a héjában van a vitamin, ezt ti is tudjátok! – felelte Azúrka.
– Vitamin bennem? – csodálkozott az egyik héjafióka.
– Anya, ne együk meg mégis? Ez le akar minket reszelni…
– Az alma héját kell lereszelni! – mérgelődött Azúrka
– Gyerekek, segítsetek inkább hársfavizet gyűjteni! – szólt közbe a héjamama – Fogjatok egy-egy levelet, csavarjátok tölcséralakúra, és abba gyűjtsétek a hársfavirágokban összegyűlt harmatot!
Azúrka és a héják nekiálltak a munkának, így csakhamar megtelt Sió kagylója a mézillatú hársfaharmattal. Ekkor a dankasirály megköszönte a segítséget, és búcsút vett tőlük.
Alig várta, hogy elhagyja a tanösvényt, és nagyon megkönnyebbült, amikor végre látótávolságon kívül kerültek a héják. De még akkor is remegett a lába, amikor megérkezett a rózsakertbe. Sió és a cickányok már előkészítettek mindent a varázsláshoz: egy aprócska aranybogrács alatt vidáman ropogott a tűz, benne valami rotyogott.
– Itt a hársfavíz – nyújtotta át a kagylót.
– Nagyon köszönöm! – örült meg Sió – Nézd, már félig kész. Benne van a Balaton-víz, a porított halpikkely, az aranyalma és a héja lereszelve, és most jön a legfontosabb: a hársfavíz! – Sió belelöttyintett egy keveset a bográcsba – Már csak egy dolog kell bele: az őrölt tihanyi kecskeköröm. Azt majdnem kifelejtettem!
– Tihanyi kecskeköröm? – szontyolodott el Azúrka – Ugye nem akarod azt mondani, hogy még el kell mennem Tihanyba?
– Ó, dehogy! Szerencsére még van egy kis tartalékom abból, amit barátnőm, Tihany küldött nekem régebben.
Ezzel Sió kinyitott egy kis ládikót, és beleszórt belőle egy kis fehér port a bográcsba. Abban a pillanatban a főzet őrült bugyborékolásba kezdett, és szivárványszínű szikrákat hányt.
– Alakul – mondta elégedetten Sió, és a sárga rózsát óvatosan belemártotta a bográcsba. A főzet még jobban bugyborékolt, a szivárványszínű szikrák messzire repültek, és amikor végül a tündér kiszedte a rózsát, úgy ragyogott, hogy az ember szeme szinte belevakult! Persze a sirályé is. Meg a cickányoké is.
Sió megköszönte a segítséget, bepakolt bőröndjébe és útnak indult.
Pár nappal később Azúrka gumimatraca lágyan ringatózott a türkizkék vízen. A naplementében delfinek ugráltak, a part felől pálmafák susogása hallatszódott. Azúrka elégedetten szürcsölt a kókuszdiójában levő szardíniaturmixból, és lassan álomba ringatták a hullámok.
Egyszer csak arra ébredt, hogy valaki felhúzza a jobb szemhéját:
– Azúrka!
Majd egy másik a bal szemhéját:
– Megnyertük!
Cikk és Cakk volt. Szédítő sebességgel szaladgálták körbe a dankasirályt, és közben felváltva magyarázták:
– Sió rózsája nyert! És különdíjas is lett: meghívták Tündérországba egy féléves ösztöndíjra! Ajándékot is küldött neked!
A két cickány egy kókuszdiót nyújtott át neki. Azúrka beleszagolt és elégedetten csettintett a nyelvével:
– Szardíniaturmix!
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem vagy írtam, és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.