Tudjátok, honnan ered a Lelle név? Több variáció is van erre, jöjjön most egy nagyon romantikus – és sajnos tragikus 🙁 – lellei mese!

lellei Szent Donát kápolna

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag és csodaszép grófkisasszony, kit Lellének hívtak. Arany volt a haja, szeme pedig éppen olyan zöld, mint a Balaton vize, melynek partján olyan sokat üldögélt. S bár volt rengeteg kincse, ékszerei, gyöngyfülbevalói, gyémántgyűrűi, mégis sokkal jobban szerette a hullámok csillogását, az aranyhíd fényét, a holdfény ragyogását a vízen.  

Egy verőfényes nyári napon is a part közelében egy csónakban üldögélt, és a sirályokat figyelte. Nézte, ahogy le-lecsapnak a vízre, s egyik-másik halakkal a szájában repül fel. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy nem vette észre, hogy a Bakony felől hatalmas vihar kerekedett. Olyan hirtelen történt, hogy mire feleszmélt, már hatalmas hullámok kapták fel csónakját, és felborították. Lelle elmerült.

De csak pár pillanatig maradt lent a víz alatt, egyszer csak erős karok ragadták meg, s húzták fel egy másik csónakba. Egy ifjú volt, kinek vizes haja alatt lángoló fekete szemek ragyogtak, duzzadó izmaival gyengéden átölelte Lellét, leültette a csónak aljába, betakarta saját köpenyével, majd erős evezőcsapásokkal elindult a part felé.

  • Ki vagy, te megmentőm? – kérdezte elámulva a lány – Talán a vén Balaton fia? Vagy talán egy tündér?
  • Nem vagyok se a vén Balaton fia, se tündér – nevetett a legény. – Egyszerűen csak László vagyok. Jobbágya atyádnak.

A leány elhallgatott. De szemét nem tudta levenni az ifjúról. Amikor partot értek, László kezét nyújtotta a grófkisasszonynak, aki bizony tovább tartotta ott saját fehér kezét az erős markokban, mint az illendő volt. De Lelle nem törődött illemmel, ranggal, szívét lángra lobbantotta az ifjú.

De bizony László sem tudott többé másra gondolni, csak Lellére. Hiába tudta, hogy a gróf sosem adná neki lányát, nem tudta kiverni fejéből és szívéből azt a bájos arcocskát, a nevető szemeket, meleg kezet.

Hogy talált a két szerelmes szív alkalmat a találkozásra? S miért gondolták, hogy megtörténhet a csoda, és egymásé lehetnek? Ki tudja… A szerelem elvakít, megbabonáz. Lelle és László is egy másik világban képzelték magukat boldog mámorukban, hol semmi sem lehetetlen.

Hanem amikor László felkereste Lelle apját, hogy illő módon megkérje kezét, a gróf éktelen haragra gerjedt:

  • Egy senkiházi nincstelennek adjam szemem fényét, egyetlen leányomat? Takarodj a házamból!

Hiába sírt, könyörgött Lelle:

  • Megmentette az életemet! Nélküle nem lenne leányod!

A földesúr őrjöngeni kezdett:

  • Deresre vele!

Leányát pedig egy toronyszobába zárta.

László azonban miután felgyógyult a büntetés okozta sebekből, elhatározta, hogy megszökteti Lellét. Lelle régi dajkája sietett segítségére, s a leánynak vitt étel mellé vitte a titkos üzenetet.

Egy csillagtalan, sötét éjszakán a toronyszobából kötél ereszkedett a földre, majd egy sötét árny. Lent fekete köpenybe rejtőzött lovas várta, nyeregbe emelte a leányt, s csöndben elindultak.

De hiába bújt felhők mögé a Hold is, hogy elrejtse a szerelmeseket, az őrök utánuk eredtek.

Vágtatott László lovával, hajszolja a szegény párát, de bizony az őrök mind közelebb értek. Lelle, amikor látta, hogy nincs menekvés, bánatában levetett magát a lóról, s a lovak halálra taposták.  Ennek a szomorú szerelemnek az emlékére nevezték el azt a helyet Balatonlellének.

Forrás: www.altisk-lelle.sulinet.hu

E szép lellei mese után után ismered meg a többi balatoni legendát!

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a MinaVidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 

Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.

könyv mockup