A szépleány szerelme

Mesevasárnap ismerjétek meg a szép Csúzy Mária tragikus szerelmének történetét!

Keszthelyen járunk, a tizennyolcadik század végén…

Azon a nyáron a zalai dombok közül jött Csúzy Mária volt Keszthely szépe.

Pedig sokan jártak fürdőzni akkoriban a Balatonhoz, nagy divatja volt úri körökben a magyar tengernek. Sok gyönyörű hajadont hoztak el szülei – hátha itt jó partit találnak az eladósorban lévő leányoknak. Szőke, barna fürtök bájos kalapkákban, kíváncsi nefelejcsszemek a legyezők mögött, hófehér bőr a csipkés napernyők oltalmában, de mintha az eperajkak nem csak maguktól piroslanának és ragyognának – ki tudja, milyen szépségtrükköket súgtak a dajkák és nevelőnők a kisasszonykáknak!

De hiába volt a sok szép lány és a sok szépségtitok, mégis messziről kiragyogott Csúzy Mária szépsége. Dús, aranybarna fürtök keretezték bájos arcát, rózsapír színezte makulátlan fehér bőrét, kék szemében örök vidámság szikrázott – a legzordabb férfiszív is megdobbant, ha meghallotta gyöngyöző kacaját. De kiért fog ennek a tündöklő leánynak a szíve megdobbanni?

Megyeri Jani, az alacsony sorból jött jurátusfiú lobbantotta lángra a szépleány szívét. A fiú mindig a nyomában járt, a partról leste Máriát, ahogy fürdőzött, szőlőlugasokban váltottak édes csókot, s csakhamar örök hűséget fogadtak egymásnak. A következő nyáron már együtt tervezgették a jövőt: Jani nemsokára elvégzi iskoláit, s Festetics György, nagylelkű támogatója, aki felfedezte gazdatisztje fiának eleven eszét, s kitaníttatta, biztos segít jó állást találnia, hogy el tudja tartani Máriát. Elhatározták hát, hogy a harmadik nyáron Jani megkéri atyjától Mária kezét. Így búcsúztak el a második nyár végén egymástól, s egyikük sem sejtette, hogy a búcsú örökre szól.

Szülei ugyanis előnyösebb házasságot szereztek ragyogó szépségű leányuknak: Lázár udvari tanácsos kérte meg kezét. S bár már nem volt fiatal, de pénze volt bőven, s vitte magával a lányt a zalai dombok közül egyenesen a bécsi udvarba. Máriát pedig elbűvölte a pompa és a ragyogás, csakhamar elhalványultak emlékeiben a Janival töltött édes órák, s belevetette magát a császárváros pezsgő életébe.

Ragyogó szépségének és bájának hamar híre ment, s egyre többen jártak a tanácsos házába. Valóságos kis udvartartás vette körül, amiben még maga Batthyányi Lajos herceg is megfordult! Egyre többször és többször, s az emberek mindenfélét kezdtek sugdosni a szép Csúzy Máriáról és a hercegről.

Hanem a századforduló idején Lázár udvari tanácsos váratlanul meghalt. Halála után pedig kiderült, hogy bizony az utóbbi években nem is volt már olyan sok pénze, annál több a tartozása: felesége fényűző élete felemésztette vagyonát. Mi lesz most Máriával?

Batthyányi herceg azonban nem hagyta kedves barátnőjét, s nagylelkűen gondoskodott róla. Így a szépasszony folytathatta vidám életét: kocsizások, teadélutánok, bálok – Mária továbbra is Bécs egyik legfényesebb csillagjaként ragyogott.

Csakhamar azonban újabb tragédia árnyékolta be életét: a herceg is meghalt. De Mária most sem maradt egyedül. A herceg fia életjáradékot biztosított neki, csak annyit kért, hagyja el a bécsi udvart. Mária visszatért hát a zalai dombok közé, ahonnan indult. Bécsi cselédeinek jó részét magával vitte Reznekre, ahol csinos gazdaságot rendezett be.

De mi történt ez alatt Megyeri Janival? Míg Mária Bécsben valcerezett és élte a bécsi dámák fényűző és gondtalan életét, a szegény jurátusfiú szíve megszakadt. A bánat pedig szép lassan gyilkos gyűlöletté vált. Iskoláit abbahagyta, szülei kitagadták, csavargónak állt, egyre lejjebb és lejjebb csúszott, nem törődött semmivel, csak a bosszú éltette. A hosszú évek, évtizedek nyomorúsága erős nyomott hagyott rajta, sokkal öregebbnek látszódott koránál.

Nem is ismerte meg senki, amikor koldusként visszatért Keszthelyre, s annál a háznál telepedett le, ahol a szép Csúzy Mária lakott két nyáron át szüleivel. Egyszer aztán fülébe jutott, hogy egykori szerelme Reznekre költözött, s felkerekedett.

Nagy vihar tombolt azon az éjszakán, amikor odaért az udvarházhoz. A cselédek aludtak már mind, csak egyetlen ablakban égett a gyertya lángja. Mária ablakában. Megzörgette. Mária meglepődve lépett az ablakhoz, s rémülten ismerte fel a zilált koldusban egykori szerelmét. Eszébe jutott ígérete, eszébe jutott az örök hűség, mit egykor fogadott.

– Bocsáss meg – rebegte könnyek között.

– Összetörted a szívemet. Tönkretetted az életemet. Én pedig bocsássak meg neked? Visszaadom inkább  a hűségesküdet, de többé már nem fogod megszegni!

Azzal előrántotta övéből pisztolyát, s szíven lőtte az asszonyt. Mária egy hang nélkül omlott össze.

Sokáig keresték Csúzy Mária gyilkosát, de sosem találták meg.

Teltek-múltak az évek. A keszthelyi koldus lassan megbékélt életével. Mindenkihez akadt egy-egy jó szava. De ha szépleányokat látott a Balaton vizében fürdőzni, azért még elfelhősödött a homloka.

– Itt fürdött Mária is. Csúzy Mária – mondogatta.

De nem tudta akkor már senki, ki viselte ezt a nevet. A jurátusfiúra pedig végképp senki sem emlékezett.

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.