A Balaton keletkezésérnek számos mondája ismeretes, és több alkalommal is feltűnnek benne a kecskék. A partján pedig a kecskekörmök. Egy újabb kecskés legendát hoztam most nektek, jöjjön hát a kecskepásztor története!
Réges-régen ott, ahol ma a Balaton hullámzik, gyönyörű, kakukkfűillatú pusztaság terült el. Ezer virág nyílt a mezőkön, kies ligetek tarkították a síkot, hófehér kecskenyájak legelésztek a nagy fűben.
A nagy békét nem zavarta semmi és senki, csupán egy öreg, részeges kecskepásztor. Az bizony nem szeretett senkit és semmit, csak a boritalt, azt pedig talált bőséggel, mert a környező dombok szőlői ontották magukból az isteni nedűt. Nemigen látta azt a kecskepásztort senki józanul. Dülöngélő léptekkel terelgette nyáját, s ha nincs hűséges Bodri kutyája, bizony már rég szerteszaladtak volna.
Történt egy napon, hogy a kecskepásztor különösen cudar kedvében volt. Butykosa aznap hamar kiürült, Bodri kutyája lesántult, ráadásul a Bakony fölött sötét fellegek tornyosultak, s a közeledő vihartól megkergült a nyáj. Káromkodva hajtotta a kecskéket, de azok csak nem akartak szót fogadni. Ezerfelé szaladtak.
Egyre csúnyábbakat és cifrábbakat mondott a pásztor, de nagy üggyel bajjal csak összeterelte a nyájat. Hanem volt egy különösen szemtelen kiskecske, aki mintha csak játszott volna vele, minduntalan elszaladt.
- Hej, te istentelen jószág! – kiáltott rá a pásztorbotjával megfenyegetve – Kapjalak csak el, még ma este kecskeduda lesz belőled!
De a kiskecske egyre csak incselkedett vele, békésen legelészett, de amikor épp utolérte volna, nagyot szökellt. A részeg öreg meg utána.
Hát, ahogy futott, egyszer csak megbotlott egy kőben, és a földre zuhant.
A kecske csúfolódva mekegett.
A pásztor erre olyat káromkodott, hogy még a nap is egy felhő mögé bújt szégyenében. Mérgébeng felkapta a követ, amiben megbotlott, s a kecske után hajította.
- Légy átkozott, nyeljen el a föld! – ordította habzó szájjal.
S mi történt erre? Mintha az átok megfogant volna, ahonnan a követ kimozdította, egy forrás szökött fel a mélyből. Zúgva, bömbölve tört fel az áradat, s vitte magával a pásztort, vitte magával a kecskenyájat Bodri kutyástul, szemtelen kiskecskéstül.
Három nap, három éjjel ömlött a víz a föld mélyéből, akkor aztán elcsendesedett, s egy gyönyörű zöldvizű tó lett a pusztaság helyén. A kecskepásztornak és nyájának pedig nyoma sem maradt.
De szeles, viharos időben mind a mai napig látni a kecskenyájat, amint végigfut a hullámokon. Kecskézik a Balaton – mondja ilyenkor a fehér tarajokra a tó népe. Másnap pedig a parton vidáman gyűjtik a gyerekek a kecskekörmök.
Forrás: Davorka: A Balaton keletkezésének mondái (Ethnographia, 1916.)
Ismerd meg a kecskepásztor után a többi balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-))!
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
